Most már biztos, hogy negyven év legjobb üzlete köttetett meg - az oroszoknak. Az fog nekünk atomerőművet szállítani, aki éppen téli olimpiát gründol a mediterrán jellegű Szocsiban, amely kedvenc üdülőhelye (a megrendelő pedig éppen stadiont épít 1500 lelkes szülőfalujában). Eddig is sejthető volt, hogy az egyezmény Magyarország számára előnytelen, de a szöveg ismeretében ez már biztosra vehető.

„A nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló egyezmény kihirdetéséről” címet viseli a határozati javaslat, amelyet a Parlament hétfőn tárgyalt, időkeretben és este. A vitán teljesen felesleges volt részt venni, ahogy eddig szinte minden vita csak színjáték volt az Orbán-parlamentben, de nagyon fontos tudni, hogy mit írt alá a magyar delegáció Putyin dácsájában.

Az egyezményt Németh Lászlóné „fejlesztési” miniszter írta alá Putyin jelenlétében, de aztán Varga Mihály „nemzetgazdasági” miniszter terjesztette be a parlamentnek. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy a dokumentum arról szól, hogy mennyibe fog kerülni a beruházás, milyen kamattal kapjuk a kölcsönt, és mi történik, ha nem készül el időben, vagy drágább lesz, mint tervezték. De ilyesmiről szó sincs benne. Ez egy biankó megállapodás, amihez a fideszes mamelukok lelkesen bólogatnak - vagy lelketlenül hallgatnak. Hogy mit tudnak vagy mit akarnak tudni az egészről, az szépen kiderül a parlament folyosóján készített videókból.

A szöveg méltatja „a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti, a Magyar Népköztársaság területén létesítendő atomerőmű építése során folytatandó együttműködésről szóló, 1966. december 28-án kelt Egyezmény sikeres végrehajtását”, és gyakorlatilag szerződik ennek szerves folytatásáról.

A dokumentum rendelkezik az „Illetékes Hatóságok” kijelöléséről. Milyen jó lenne, ha mindkét országban lenne egy valóban független és szigorú hatóság, amely a tervezők, a kivitelezők és az üzemeltetők nyakában liheg, de nem erről van szó. Az Orosz Fél Illetékes Hatósága a ROSZATOM lesz, tehát a kivitelező, a Magyar Fél Illetékes Hatósága pedig Némethné minisztériuma lesz, tehát a megrendelő! Lehet ez nemzetközi egyezményekben bevett szakzsargon vagy fordítási hiba, mindegy. A magyar hatóság (az igazi) eddig sem jeleskedett a kemény kontroll terén, és a világban történt eddigi borzalmas nukleáris balesetek egyik legfőbb tanulsága is az, hogy sehol nem volt független és következetes nukleáris hatóság.

Az egyezmény szerint az orosz fél kötelezettsége „a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartására és fejlesztésére vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása, és helyszíni szemle lefolytatása”. Még nincs kész a megvalósíthatósági tanulmány?! Tehát úgy kötött Orbán üzletet Putyinnal, hogy nincs olyan dokumentum a kezében, amely alátámasztaná a beruházás szükségességét, a termelendő áram árát, a megtérülést, a beruházás környezeti és társadalmi hatásait. Egyébként pedig tényleg a kivitelező dolga ezt megírni?

Az sem oszlatja az ügyet körüllengő homályt, hogy a Putyin-Orbán paktumhoz kapcsolódó, az egyes részterületeket (építés, üzemanyag-ellátás és üzemeltetés, hulladékkezelés) kibontó szerződéseket, az ún. megvalósítási megállapodásokat Lázár János nyilatkozata szerint tíz évre titkosították, a legfontosabb, a finanszírozás részleteit rögzítő szerződés pedig még el sem készült – de a hamarosan elfogadandó törvény értelmében azt is alá kell majd írni.

Az egyezmény 20 évig biztosítja az üzemanyag-ellátást. Ez megint nem tűnik túl előnyös üzletnek a „magyar emberek számára”, mert jelenleg  erősen kínálati piac van a világban fűtőelemből (mivel sok atomerőművet bezárnak vagy nem építenek meg…), és akár 10-20 évre való mennyiséget is be lehetne tárolni belőle, méghozzá olcsón. Semmi nem indokolja, hogy a fűtőelemet is az oroszoktól kelljen venni, és ezáltal is növekedjen az orosz relációjú energiafüggőségünk.

Az egyezmény értelmében húszévnyi tárolást követően az orosz fél visszaszállítja hozzánk a kiégett fűtőelemeket. Pontosabban addig tárolják azokat, amíg a beszállítói szerződés tart, aztán a hulladékot vissza kell hozni Magyarországra! Húsz évig Oroszországban fognak pihenni, kinyernek belőle minden értékeset, aztán a maradék 600-800 évig újra nálunk fog sugározni. Vajon hova, mit és mennyiért kell majd építeni a kiégett fűtőelemek tárolására? Szakértők szerint a használt fűtőelemek átvétele és kezelése a legnagyobb biznisz az oroszok számára, de azt senki nem tudja még, hogy mennyibe fog ez kerülni nekünk…

Magyar kötelezettség lesz a kiszolgáló infrastruktúra és a vízellátás tervezése illetve megvalósítása. Tegyük hozzá, hogy az összes többi csatlakozó beruházás megépítése is ránk marad, amibe akár egy szivattyús-tározós vízerőmű és egy alsó dunai vízlépcső is beletartozhat.

***

A parlament asztalán fekvő egyezmény indoklása szerint a megállapodás az ellátásbiztonság – versenyképesség – fenntarthatóság hármas céljának jegyében született.

Ellátásbiztonság?

A kormány retorikájában azt jelenti az ellátásbiztonság, hogy nagyon sok áramunk lesz nekünk, nem kell majd venni. Arról, hogy bizonyos napszakokban túl sok és a hálózat által nem befogadható, rugalmatlan áramról lesz szó, nem vesznek tudomást. Az ország egyetlen pontján fogják termelni az áram 85%-át, amíg a régi blokkok is dolgoznak. Ez nem ellátásbiztonság, inkább kockázat. Bármilyen üzemzavar, hálózati hiba a teljes energiaellátás összeomlását okozhatja, és akkor még nem beszéltünk a balesetek és terrortámadások kockázatairól. Az ellátásbiztonságot az szolgálná, ha sokféle forrásból, decentralizált módon és kevesebb külföldi üzemanyaggal termelnénk meg az áramot, ezzel a szállítási veszteségeket is minimalizálni lehetne.

Versenyképesség?

Tízmilliárdos nagyságrendű eurokölcsönt tervezünk felvenni, és ez még csak az induló tőkeköltség. Húsz évre adósodunk el megint egy olyan projekt kedvéért, amelyről már most lehet tudni, hogy a piaci ár kétszereséért lesz képes áramot előállítani.

Az államközi egyezmény azt tartalmazza: „a Felek minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a Megvalósítási Megállapodások szerinti ellenérték olyan módon kerüljön megállapításra, amely lehetővé teszi, hogy a villamos áram-termelésre vonatkozó árak kereskedelmi szempontból hosszú távon versenyképesek és egyúttal az Orosz Kijelölt Szervezet számára elfogadhatóak legyenek. A Felek minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a Megvalósítási Megállapodások árképzésébe szabad betekintést biztosítsanak”. Ez kevésbé virágnyelven azt jelenti, hogy a magyar áramárról Moszkvában döntenek, az árképzés pedig nem feltétlenül lesz átlátható (és a konstrukcióba akár egy garantált, a megtérülést a piaci körülményektől függetlenül is biztosító, vagyis a piaci árszintnél jelentősen magasabb áramár is beleérthető).

Ha versenyképesnek lehetne tekinteni az atomerőműben előállítható áramot, akkor sorra épülnének blokkok olyan országokban, ahol a tőke rendelkezésre áll (akár Oroszországnak az EU-val határos területeit is beleértve), és ahol a versenyképesség valóban szempont. Hogyan lesz az új paksi blokkokból származó áram versenyképes, amikor az oroszok kénye-kedvétől fog függni a fűtőelem-ellátás és a kiégett fűtőelem feldolgozás/tárolás? Versenyképes-e, ha még az sem tudjuk, mibe fog kerülni? Boldogabb országokban már a nap-, a szél-, a biomassza alapú és a geotermikus energia jelenti a versenyképességet, amelyek nem igényelnek egyszeri óriási beruházást, hanem sok-sok kisebbet, amelyek által termelt áramot nem kell több száz kilométerre szállítani, sőt amelyek termelésébe akár háztartás szinten is be lehet szállni. És egyáltalán: lehet-e a versenyképességet a verseny kizárásával, a nemzetközi tender mellőzésével, egy titkos paktummal biztosítani?

Fenntarthatóság?

Veszélyes, drága és centralizált technológiát húzunk magunkra a következő 60 évre, és ez minden elemében fenntarthatatlan. Lehet-e fenntarthatóságról beszélni egy olyan technológia esetében, amelynél a sugárzó hulladékok biztonságos ártalmatlanítása az egész világon megoldatlan? Three Miles Island, Csernobil, Fukushima, a paksi üzemzavar és a csillebérci fiaskó után nem lehet fenntarthatóságról beszélni. Az sem túl szép fenntarthatósági hivatkozás, hogy a közlekedés átáll az olajról az áramra, tehát nem kell semmit visszavenni a mobilizációs igényeinkből, nem kell takarékoskodni, nem a hatékonyságba kell befektetni, hanem csak sok és olcsó áramot kell termelni.

„Függetlenedés a függőségtől”. Erre az önellentmondásos szlogenre hivatkozik az indoklás, az Energiastratégiában olvashattuk ezt annak idején. Mennyivel csökkenti Paks2 a függetlenségünket? Semennyivel, inkább növeli: már ma is a teljes energiafelhasználásunk 75-80 százaléka orosz energiahordozókra épül, és ehhez jön most még két új orosz reaktorblokk orosz fűtőanyaggal, orosz hitelből, orosz hulladékkezeléssel – ez még függőségnek is különösen szélsőséges és Európában gyakorlatilag példátlan. A háztartások energiafüggetlenségét az növelné, ha szigetelnének, ha kevesebb energiát kellene használniuk fűtésre és hűtésre, ha hatékony világítóberendezéseket kapnának. Az ország függőségét pedig az csökkentené, ha energiahordozó és forrás tekintetében is diverzifikálnánk az energiarendszerünket, ha sok ponton kapcsolódnánk a keleti és nyugati hálózatokhoz, ha a szállítást és elosztást oldanánk meg környezetbarátabb módon, ha kihasználnánk a megújulós adottságainkat.

„Hamarosan eljut Magyarország oda, hogy teljes energiafüggetlenséget fog élvezni a következő évtizedekben” -, találta mondani Orbán Viktor hétfőn a Parlamentben. Ez még választási szlogennek is pocsék, de ő nem annak szánta. Már mintha maga is elhinné, amit mond. És ez a legveszélyesebb.

Szilágyi László