A napokban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a Tatai Környezetvédelmi (TKV) Zrt. almásfüzitői tevékenysége kapcsán a ‚Hulladék keretirányelv‘ és az ‚Élőhelyvédelmi irányelv‘ megsértése miatt*. Az üggyel már sokat foglalkoztunk, úgy látszik, végre elérte az európai ingerküszöböt is. A nagy kérdés, hogy valós veszély fenyegeti-e Almásfüzitő, Dunaalmás, Neszmély, Süttő, Lábatlan, Nyergesújfalu, Tát és Esztergom, stb. ivóvízkincsét?!

A vállalat vörösiszap-lerakók letakarása címén veszélyeshulladékokból készít „mesterséges talajt“, amihez engedélyük van. A TKV a veszélyes vörösiszap tetejére még veszélyesebb anyagokat helyez.  Bár a ‚Hulladék törvény‘ konkrétan tiltja a veszélyeshulladékok higítását és keverését, és az alkalmazott technológia nemigen nevezhető komposztálásnak, az engedélyt megkapták. Az engedély napokkal azelőtt vált jogerőssé, hogy felállt a 2010-es kormány. Azóta mi is, de elsősorban a Greenpeace, sokat foglalkoztunk az üggyel, mindenhonnan lepattantunk.

A tározó 10 méterre van a Duna árterétől, magas és masszív fala van a folyó felőli oldalon. Az nem fenyeget, hogy egy áradás kárt tesz a támfalban (bár a földrengési valószínűség miatt cseppet sem lehetünk nyugodtak), de az igen, hogy „alulról“ eléri a Dunát a szennyeződés. A vörösiszap összetevőit bizony ki lehet mutatni a Dunában, a tetején pancsolt „talaj“ komponenseit nem. Még nem...

Az emberi hanyagság vagy természeti katasztrófa (földrengés, pusztító árvíz) komoly környezeti katasztrófához vezetne. Egy nagyobb baleseti esemény során a folyóba jutó vörösiszappal szennyezett vizek jelentős pusztítást okozhatnak a folyó élővilágában, és nagy távolságra eljutó lebegőanyagok a folyóparti települések ivóvízbázisát is elszennyezhetik.

Az ügy újabb fordulata miatt ismét kérdéseket intéztem a Parlamentben a környezetvédelemért felelős miniszterhez és adatokat kértem a környezetvédelmi felügyelőségtől is.

 Kérdéseim a miniszterhez:

• Milyen lépéseket tervez azok után, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a TKV-nak az uniós jogot sértő hulladékkezelési gyakorlata miatt?
• Mi indokolja, hogy egyedi kibocsátási határértéket engedélyeztek a cégnek - veszélybe sodorva  Almásfüzitő, Dunaalmás, Neszmély, Süttő, Lábatlan, Nyergesújfalu, Tát és Esztergom ivóvízbázisát -, ha egyszer "korszerű, világszerte elfogadott és ajánlott" technológiát alkalmaz?
• Tervezik-e az új fejlemények fényében felülvizsgálni a cég engedélyeit?
• Kötelezik-e a milliárdos profitú TKV-t olyan pénzügyi biztosíték adására, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben az uniós eljárás nyomán a tevékenysége leállítására kényszerül, ne az adófizetőknek kelljen állniuk a szabálytalanul lerakott veszélyes hulladék ártalmatlanításának és a terület rekultivációjának a számláját?

Adatkéréssel fordultam az illetékes hatósághoz is:

(...) A vállalat az önök hatósági felügyelete alatt működik, így amennyiben uniós környezeti jogot sért, az nyilvánvalóan a hatósági kontrollt, annak minőségét és gyakorlati megvalósulását is érinti. Ezért kérem, hogy közérdekű adatigénylés keretében szíveskedjen tájékoztatni a TKV tevékenységére vonatkozó hatósági munkájuk részleteiről az alábbiak szerint:

1. Milyen gyakorisággal, hány ponton végez hivatalból mérést a felügyelőség az iszaptározók területén? Milyen komponenseket vizsgál?
2. Hány figyelőkút található a területen, ezekben milyen adatsorokat mértek?
3. Hogyan vizsgálják a telephelyen kívüli csurgalékvizeket és a Dunát esetlegesen elérő szennyezéseket?
4. Hogyan vizsgálják az áradás után visszahúzódó vízbe oldott anyagok mennyiségét és minőségét?
5. Milyen adatszolgáltatási kötelezettsége van a TKV-nak, és ennek hogyan tesz eleget?
6. Hogyan ellenőrzik a TKV telephelyére beszállított anyagok eredetét, mennyiségét és minőségét?
7. Hogyan ellenőrzik a technológiai folyamatot?
8. Milyen tulajdonságait vizsgálják a „készterméknek”?
9. Hogyan ellenőrzik az ivóvízkivételi helyeket, a termelt ivóvíz minőségét a Duna mentén?
10. Milyen adatsorokat állítottak össze az elmúlt 10 évben a telephely fölötti és alatti szakaszokon?
11. Miért engedélyeztek egyedi kibocsátási határértéket a cég számára?
12. Megjelent-e a figyelőkutakban vagy bárhol a lerakó területén olyan szennyeződés, amely a lerakón elhelyezett veszélyes hulladékokkal, mint kiindulási anyagokkal összefüggésbe hozható?
13. Végeztek-e az utóbbi években az almásfüzitői üzemi területen olyan átfogó vizsgálatot, amelynek keretében véletlenszerűen kiválasztott, illetve előre meghatározott mérőpontokon történt mintavétel nyomán ellenőrizték, hogy a TKV által kezelt és lerakott anyag valóban komposztálódott-e, azaz nem kerülnek-e olyan anyagok a talajba illetve a lerakóra, amelyek a kémiai összetételük alapján továbbra is veszélyes hulladéknak minősülnek?

Kíváncsian és türelmetlenül várom a választ.

Szilágyi László

* Magyarország nem tett eleget a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikkének (1) bekezdésében és 12. cikkében, valamint 17. és 18. cikkében, illetőleg a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (3)-(4) bekezdésében foglalt kötelezettségeinek. (Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának levele a Greenpeace Magyarországnak, CHAP(2012)00324. sz. panasz)

-------

A Tatai Környezetvédelmi Zrt. érdekes színfoltja a magyar gazdasági életnek. Saját honlapja szerint "fő tevékenysége a biológiailag bontható hulladékok hasznosítás útján történő ártalmatlanítása", miközben az engedélyei számos olyan szervetlen veszélyes hulladék kezelésére is szólnak, amelyeket a tudomány mai állása szerint nem lehet biológiailag ártalmatlanítani.

A korábban MSZP-közelinek besorolt céget sokat támadta a jobboldali sajtó - többek között illegális hulladékelhelyezéssel, Csernobilból származó sugárzó bőrhulladék eltemetésével és természetesen offshore-ozással vádolták, ám mióta a vállalat bőkezű támogatója lett Orbán Viktor felcsúti fociakadémiájának és az Orbán-párti médiának, ezek a támadások elhaltak - sőt, ma már szoros kormányzati és hatósági védőernyő borul a változatlanul nehezen kezelhető ipari veszélyes hulladékok Duna-parti elhelyezésével foglalkozó tataiakra. Azóta, hogy a Közgép vezetői is megjelentek a tulajdonosok között, már az offshore háttér sem zavarja a korábban bőszen offshore-lovagozó kormánypártot. 

Hogy mennyire szereti az Orbán-kabinet a céget, ahhoz jellemző adalék Fazekas Miniszter Úr egy korábbi adatkérésünkre adott válasza:  "Almásfüzitőn a TKV által alkalmazott technológia korszerű, az EU-ban és világszerte elfogadott, ajánlott és alkalmazott hulladékkezelési gyakorlat".

------

Az Almásfüzitőn található hetes kazetta tartalmát megvizsgálta a Greenpeace (akiknek állításait később az MTA is alátámasztotta): az arzén, a molibdén és a bróm többszörösen meghaladja a határértéket. A toxikus arzén huszonegyszeres.

TKV Zrt. saját mérései természetesen nem jeleznek gondot. A győri felügyelőség ideiglenesen ezerszeresére emelte a TKV számára a határérték-túllépést, majd ezt visszavonta a civil felháborodás hatására. Korábbi felügyelőségi határozatok mégis megnevezik a szivárgást, mint problémát.

-----

az MTA FKI szerint:

1. A tározókat a folyó jó vízvezető tulajdonságú ártéri üledékekből álló felszínén alakították ki, az I.-VI. tározók anyagát vízszigetelés kialakítása nélkül rakták le. A megfelelő műszaki védelem nélkül épült lerakókból a szennyezett vizek komolyabb akadály nélkül keverednek a talajvízzel és jutnak a Dunába.
2. A VII. sz. kazetta alatt a Duna egykori feltöltődött medre van, amely ma is a talajvíz fő áramlási vonalát képezi. A tározók gátjainak különösen sérülékeny szakaszait ott találjuk, ahol az egykori medreket keresztezik. Több évtizedes megfigyeléseink során gyakorta észleltünk ezeken a szakaszokon több tízméteres csúszásokat, rogyásokat.
3. A medrekhez köthető talajvízáramlást bizonyítják a zagytározók gátjainak Duna felé nyíló részein megjelenő fakadó források is.
4. A VII. kazettát délről határoló csatorna vize gyakorta vöröses, kisvíz idején a Duna mederoldalában vöröses színeződésű vizet adó források láthatóak. A tározóból szivárgó szennyezett felszín alatti vizek az év nagy részében a Duna felé áramlanak.
5. A különböző ártéri üledékekből felépülő felszín, a tározók átázó gátjai és a felszín közeli talajvíztől és az árvizektől képlékennyé váló vörösiszap veszélyeket hordozhat magában a tározók gátjainak állékonyságára nézve.
6. A Komárom-Móri övezet Magyarország leginkább földrengésveszélyes területe.
7. A hetes számú tározóban a hulladékok keverés növeli és kiszámíthatatlanabbá teszi a hulladéklerakó szennyező hatását és megnehezíti a vörösiszap esetleges későbbi ipari nyersanyagként való hasznosítását.