Nyilván nem érdemes fennakadni a facebookos kommentelők minden agymenésén, de a címben betűhíven idézett opusz elég sokatmondó és nagyon szomorú.
Mondjuk manapság már az is nagy dolog, ha van a bejegyzőnek neve és arca, már ha ezek valódiak, az anonim mocskolódók közül magasan kitűnik. Simán átsiklunk manapság a helyesírási hibákon, nem kell mindenkinek ismerni és pláne alkalmazni a magyar nyelv szabályait, még a nagyon magyar honpolgároknak sem. (Vagy mégis?) Nem vesszük magunkra a szarházizást, Magyarországon „egy közszereplőnek ezt el kell viselni”(Vagy mégsem?). A csendőrpertun sem akadunk fent, minálunk politikust és focibírót ismeretlenül is le lehet tegezni, ez a mai magyar kultúrában OK…
Igazából a „befogadás” miatt érdemes csak elidőzni ezen a bejegyzésen. Idegen vagy, gyüttment, az is maradsz! – ez az üzenete a kedves polgártársnak. Mindegy ki vagy, mit tudsz, mit akarsz, tökmindegy, honnan jöttél. Ne is gyere! Mit akarsz itt?! Sose leszel közénk való! „Nehogymá’” idegenek jöjjenek ide, húzzon mindenki innen, ez magyar föld. Magyarország a magyaroké. Magyar vagyok, nem turista. UFO-k haza!
A mai magyar közállapotok legjellemzőbb tünete, hogy nem fogadunk be idegent. Szörnyű leírni, de több kutatás is ezt hozta eredményül: a magyar társadalom egy kirekesztő társadalom.
Nem csak az „idegenekkel” vannak így mélymagyar testvéreink, hanem a belföldi gyanús elemekkel is. Szilvásvárad képviselő testülete egyhangúlag döntött arról, hogy a településen nem szívesen lát fogyatékkal élőket. „Nem szép látvány”, találta mondani róluk az egyik helyi vezető. A hajléktalanokat el kell takarítani az útból. Büdösek, elrondítják a városképet. Zavarják a mi jólétünket. Úgy kell nekik, miért nem dolgoznak?! A nők de dumáljanak bele, menjenek szülni. A drogosokat börtönbe kell zárni. A politikusok lopnak, az újságírók hazudnak, az orvosok ölnek. Ez sajnos ma nagyon jellemző hozzáállás Magyarországon.
A legízléstelenebb, amikor az ilyen figurák az erdélyi magyarokat, a székelyeket és a csángókat románozzák. Ezer elnézést a konkrét beírótól, ha ő pont nem tartozik ezek közé.
Nem kell engem befogadni, kedves fészbukozó polgártárs. De el kell olvasni mindent, meg kell hallgatni mindenkit. Aztán lehet dönteni, lehet szavazni. Mert mindenki indulhat, ugye? Mindenkinek lehet hitvallása, jövőképe, esetleg ambíciója, ugye?
Ha nyerünk, ha nem, mi egy befogadó, nem pedig kirekesztő társadalmat szeretnénk építeni. Lassan, türelmesen. Nem kirekesztve a kirekesztőket.
Uff.
Szilágyi László
